Lehet-e ma harmonikusan élni? – újévi életmód szösszenetek

Ahogyan az első, bemutatkozó posztban említettem, a rendszerre, harmóniára való törekvés fontos szerepet tölt be a mindennapjaimban. Gondolom nem vagyok vele egyedül, ha ez valahogy szétesik, könnyen érzi azt az ember, hogy kicsúszik a lába alól a talaj és csak fut a saját élete után, esetleg egy fontos terület sínyli meg a gondos átlátás hiányát. Decemberben egy sportsérülés fenekestül felforgatta a megszokott mindennapjainkat, így – most már egy kicsit optimistán hozzáállva – az év végi talajcsúszós összeomlást egy év eleji alapos újratervezés tud követni.

Senkinek nem mondok azzal újat, hogy az életünket természetes szinten térben és időben éljük. Utóbbival mindenki ugyanúgy gazdálkodik: 24 órából áll egy nap a jelenben, amit mindenkinek úgy érdemes igazgatnia, hogy a jövőben ne elvesztegetésként, hanem jó befektetésként nézzen rá vissza. A tevékenységek, amikre időt szánunk hatással vannak az energiánkra és erőforrásainkra, de nem ilyen egyszerű a képlet: akik pusztán hatékonysági mutatókkal nézik a perceiket, könnyen esnek abba a hibába, hogy alvásra, pihenésre, saját hobbira sajnálják az időt, ami hosszútávon könnyen vezethet kiégéshez. (nem véletlenül pihent meg a Biblia szerint maga a Teremtő is a hetedik napon.)

Vannak tudományosan bizonyított , mindenki számára energia boostoló tevékenységek, ilyen például a rendszeres testmozgás vagy az egészséges emberi kapcsolatok ápolása.

Vannak olyanok, amikkel kapcsolatban önismeretre szükséges szert tenni, nem mindenkit nyűgöz le a festészet, a kötés vagy épp a siklóernyőzés. Huszonéves koromig gyakran ötlött eszembe a gondolat, hogy mi van, ha sosem fogok tudni rájönni, hogy számomra mi az az időtöltés, ami beépítve az életembe, mindig feltölt. Pláne, mikor megláttam egy-egy gépészeti csöveken zseniálisan orgonázó fickót, vagy az 550 éves palacsintacipelő futóversenyt. (Spoiler: nem így lett)

És vannak olyan jolly jokerek, amik tudományos szempontból, természetes szinten teljesen felesleges időtöltések, emberek milliói számára – köztük nekem is – mégis a legnagyobb erőforrással bírnak, a mozgásnál vagy egy hobbinál is többel. Ilyenek a szellemi tevékenységek, az Istennel való kapcsolat, az imádkozáson és a Biblián keresztül, a gyülekezetben és otthon is megélve – vagy legalábbis törekedve rá.

A legtöbb tevékenység hatását nem elvétve megcselekedve, hanem életmódban megélve fejti ki a hatását, ennek az alapját pedig a megfelelő rutinok adják. Őszintén szólva nekem nagyon nehéz dolgom van a rutinokkal, illetve a rutinok kialakításával, de megnyugtató számomra, hogy ezzel a legtöbben így vagyunk. Vannak ilyen esetekre ún. habit trackerek, amik a szokások kialakításakor segítenek folyamatosan észben tartani a teendőket, általában egy hónapon keresztül.

Hamarosan szeretnék a helyes időtöltések kialakításáról is írni, de egyelőre azt szeretném, átláttatni, hogy mik azok a területek, amiket érdemes hosszútávon, rendszeresen ápolni, a jó közérzetünk megőrzésének érdekében.

Ezeket a tevékenységeket a személyiségünk 3 részére szoktam osztani, – bár lévén, hogy egy szorosan összehangolt, brilliáns rendszerként működünk, ezek a területek átfedésben vannak, hatással vannak egymásra. Példának okáért a hálaadást, mint szellemi tevékenységet hálanapló formájában nem hívők is gyakorolják, mert a lélekre olyan jó hatással van, de erre az összehangoltságra engednek következtetni a szomatikus betegségek is: mikor a lélek problémája fizikai, testi tünetként is jelentkezik.

Ez itt egy nagyon alap váz a mindennapban gyakorlatban véglegesen megjelenő tevékenységek, arányok, mindenki számára függhetnek a világnézettől, személyiségtől, érdeklődési körtől, és rengeteg mástól is.

Szellem:

⁃ Rendszeres imádkozás

⁃ Rendszeres Biblia olvasás

⁃ Gyülekezeti élet

⁃ Dicséret, hálaadás (nyugi, nem gregorián énekeket kántálok)

⁃ Elmélkedés

Lélek:

Ez számomra nagyjából a szerepeim összehangolt működtetéséből áll

⁃ Én, mint Szani = énidő, szellemi, testi és lelki feltöltő tevékenységek

⁃ Én, mint keresztény = szellemi élet, lásd fent

⁃ Én, mint feleség 1. = a szereteten való mindennapos munka önmagában egy másik posztot is megér, de pl, közös szellemi élet, közös jó szokások kialakítása, feleségesnap stb.

⁃ Én, mint feleség 2. = el szoktam különíteni egymástól a szeretetkapcsolatot és a láthatatlan munkás “kötelességeket”, ide szoktam érteni pl. a főzést, mosást, takarítást (ami nem egyedül rám hárul, de a menedzsment része az enyém, erről is egy külön részt tervezek)

⁃ Én, mint jövőbeni anya = ez is óriási terület, számomra a szellemi életen túl a készülés inkább a tudatosságban, könyvolvasásban nyilvánul meg

⁃ Én, mint dolgozó = ez talán ma a legtöbbek számára a legegzaktabb dolog: az embertől általában szerződésbe foglalt időkeretben, hierarchikus rendszerben várják el külső motivációként a teendőket.

⁃ Én, mint családtag, testvér és barát = rendszeres kapcsolat ápolása, találkozások, beszélgetések, anya-lánya napok

Test:

⁃ Elegendő alvás

⁃ Rendszeres testmozgás

⁃ Tudatos étkezés, folyadék és vitaminbevitel

⁃ Bőr, haj, köröm és fogápolás

⁃ Ruházkodás, smink stb.

⁃ Rendszeres szűrővizsgálatok

Az is érdekes, hogy ezek az alap tevékenységek önmagukban is felsorolva rengeteg időt és energiát igényelnek. Hogy marad akkor idő több óra görgetésre? Sajnos általában úgy, hogy valamelyik főbb terület ápolásának rovására megy. Lelki problémák, alváshiány, elhidegült emberi kapcsolatok, nem megfelelő étkezés és még sorolhatnám.

Remélem, hogy átjön belőle számotokra az, hogy érdemes időt szánni arra, hogy az életünk komplex területeit összegezzük, összefésüljük, mert csak a káoszból tűnik úgy, hogy lehetetlen ma harmonikus, kiegyensúlyozott és teljes életet élni. Ha az ember lenyugodva áttekinti, hogy mi is a fontos számára, minden könnyen ki tud egyenesedni.