Örökre örökbe

Kedvenc, szinte leggyakrabban megkapott kérdésem, mikor valaki megtudja, hogy örökbefogadunk:

-Azért, mert nem lehet saját?

Az örökbefogadók vesszőparipája, hogy az örökbefogadott gyermek ugyanúgy saját gyermek, mint a vérszerinti. Örökre a családunkba fogadjuk a gyermeket. Jogállásukat tekintve is teljesen megegyezik vérszerinti gyermekkel, olyannyira, hogy örökbefogadás után a születési anyakönyvükben is a mi nevünk szerepel a szülők rubrikán.

-Na és miért nem?

A fenti kérdésre a válaszom bővebben kifejtve: 4 év próbálkozás után derült ki, néhány orvosi vizsgálat után, hogy vérszerinti gyermekünk a tudomány jelenlegi állása szerint nem lehet – maximum orvosi beavatkozással. Durván hangzik ilyen tömören, tényként leírva, de erre a mondatra a legtöbb emberi reakció tapasztalataim szerint azt veszi alapul, hogy ő hogyan érezné magát, ha kézhez kapná ezt a mondatot. Bennünk ez ennyire nem volt traumatikus. Állítólag ez nagyon ritka, de különösebb gyászfolyamat nélkül tudtunk belevágni az örökbefogadásba. Ezen sokat segített, hogy a tágabb környezetünkben láttunk olyan történeteket, amik bemutatták számunkra az örökbefogadás csodáját és szépségét, így nem volt idegen tőlünk ez a szülővé válási forma. Tény, hogy igényel egy speciális toleranciát az ember jellemében, de valószínűleg mi erre születtünk és ezt hála Istennek elég korán felismertük.

És a lombik? Azt nem akartátok volna?

Ennek a személyes mélységeibe nem szeretnék nagyon belemenni, erős kompromisszumokkal és kockázatokkal lett volna lehetőségünk lombikozásra, de számunkra ezek mellett eltörpültek a génekkel és a vérségi kapcsolat hiányával kapcsolatos nehézségek.

Amit itt megemlítenék, hogy örökbefogadás előtt fontos a vérszerinti gyermeket “elgyászolni”. Később ennek a hiányából lehetnek súlyos problémák, ezért a legtöbb helyen folyamatban lévő lombikozás örökbefogadásra való alkalmatlanságnak minősül. Egy fenékkel nehéz több lovat megülni, és utólag valóban minden öf-re szentelt “fejtágítás” már most hasznos volt, lombik mellett ezt nem tudtuk volna végig csinálni.

Egy személyes élménynek is szeretnék itt helyt adni a gyászfolyamattal kapcsolatban: a tanfolyamunkon (erről később) volt egy feladat, amikor mindenkinek le kellett írni az elképzelt vérszerinti gyermeke 3 jó és 2 rossz tulajdonságát. Majd jön a pszichológus és szimbolikusan elveszi a cetliket, hogy ezek a gyermekek sosem fognak megszületni. Mindenki sír. Aztán jön a csavar: pszichológus megkeveri a lapokat, mindenki húz egyet. Szimbolizálva, hogy azt sosem lehet tudni, hogy milyen lesz az örökbefogadott gyermek.

Én ott sírtam, hogy mindketten sokkal jobbat húztunk, mint amit mi írtunk. És a lányokat már ismerve, ez így is lett.

Na és hogyan?

Röviden tömören, ahogy nálunk történtek a dolgok: a helyi illetékes gyermekvédelmi szakszolgálatnál érdeklődtünk, hogy hogy működik az örökbefogadás. Egy nagyon kedves örökbefogadási tanácsadót (továbbiakban: ügyintéző) sikerült találni, akivel megbeszéltünk egy időpontot, amikor személyesen jelentkezünk.

Jelentkezés előtt érdemes különböző fórumokat körbejárni (tipp: Számunkra óriási segítség volt az örökbe.hu Start csoportja) témában érintett ismerősökkel konzultálni, mert utólag visszagondolva elég sok minden a jelentkezéskor dől el. Itt adjuk meg, hogy kire fogunk várakozni, milyen paraméterekkel vagyunk elfogadóak, és mik azok, amiket nem tudnánk elviselni a családunkban.

Az elfogadás mértéke általában fordítottan arányos a várakozási idővel: minél elfogadóbb vagy, annál kevesebb a várakozási idő.

-Mik ezek a paraméterek?

Leggyakrabban a korról, nemről és a származásról esik szó, de a betegségekre és a vérszerinti anya állapotára, körülményeire is érdemes gondolni. (Apukáról az esetek többségében nincs információ.) Ismétlem magam: tényleg nagyon-nagyon érdemes elmenni a Start csoportra jelentkezés előtt, mert nem a hivatalban szembesül az ember az örökbefogadás kockázataival és a saját tűrőképességei határaival, hanem egy független forrásból, ahol a csoportvezető (Martonffy Zsuzsa) maga is örökbefogadó szülő, brutálisan alapos, tapasztalt, tapintatos és interaktív formában dolgozza fel az örökbefogadást érintő legfontosabb kérdéseket, nem szépítve a magyar valóságot.

Visszatérve a jelentkezésre: jelentkezés után pedig 4 terület vizsgálnak az alkalmasság megállapításakor:

• 1. Orvosi vizsgálat:

Papír a háziorvostól, hogy nincs olyan betegséged, ami gátolná a gyermek fejlődését.

• 2. Pszichológiai vizsgálat:

Beszélgetés egy pszichológussal, emellett különböző tesztekkel állapítják meg, hogy mentálisan alkalmasak-e a jelentkezők az örökbefogadásra. Leggyakrabban a motivációkat vizsgálják, illetve hogy megtörtént-e a vérszerinti gyermek elgyászolása.

• 3. Környezettanulmány:

A lakhatási körülményeket vizsgálják. Fontos, hogy az alkalmassági határozat lakhellyel együtt érvényes. A gyermeket oda kell hazavinned, ahol a kt történt. Természetesen költözhetsz várakozás alatt, de ez az alkalmassági határozat módosításával jár.

• 4. Vagyoni helyzet:

Mi munkáltatói igazolással és NAV-os jövedelemigazolással igazoltuk, hogy elég keresettel rendelkezünk a gyermek(ek) ellátására.

Ha mind a négy területen alkalmasnak bizonyult a jelentkező, akkor egy alkalmassági határozatot kap készhez, ami az életbe lépés kezdetétől 4 évig érvényes. Fontos, hogy a sorban állás nem a határozattól, hanem a jelentkezéskor kezdődik, innen kezdődik a legnehezebb rész: a bizonytalan várakozás.