Legyen hálás novembered

Nehéz úgy írni a háláról, hogy az ne valami giccsesen közhelyes, súlytalan vattacukorfelhőként hasson, hanem olyan egyszerű mindennapi valóságnak, amire olyan szüksége van az embernek, mint a vízre. Lehet nem is sikerül, de azért megpróbálom. 

Az utcánkban éppen halloweeni jelmezekbe öltözve járják a házakat a gyerekek, faragott tökök meg sikolyfejek mindenhol és én azon gondolkozom, hogy miért vette át az egyszerű magyar ember a halloweent hamarabb, mint a hálaadást, holott az aratás ünnepe a mi népi hagyományaink között is ugyanúgy megtalálható. 

Azt gondolom, hogy túl azon, hogy a halloween egy sokkal karakteresebb motívumrendszerrel rendelkezik, – ezáltal eladhatóbb-, az is biztosan benne van, hogy különösen a magyar népléleknek egyszerűbb tököt faragni, mint megtanulni, gyakorlatba ültetni és megélni a hálát. Ez alól én sem vagyok kivétel, de évek óta nagyon szeretnék ebben fejlődni, pusztán azért, mert könnyebb és jobb így az élet –

nem beszélve az egészségünkre gyakorolt hatásairól. 

Sokan nem is tudják, de a hála, mint életmód tanulható, fejleszthető, csak gyakorolni kell, kitartóan, lassan, ha lehet minden nap egy kicsikét, óvatosan, nem törvényszerűségek szerint. 

Erre nagyon sok módszer van, van aki imádkozik, nekem sokszor segít, ha le is jegyzem a dolgokat, mert afféle emlékkövekként a nehezebb pillanatokban szeretek rájuk visszatekinteni: egyesek hálanaplót vezetnek, mások naponta egy cetlit helyeznek egy befőttesüvegbe vagy albumokban örökítik meg vizuálisan a kedvenc pillanataikat. 

Idén november 28-án lesz hálaadás, aminek apropóján a barátainkkal 28 napig örökítjük meg, amiért hálásak vagyunk, ehhez pedig készültem egy tervezővel, amit itt is elérhetővé teszek, hogy bárki ki tudja nyomtatni, aki inspirált lett, hogy hálás novembere legyen.